Lovran

Lovran az Opatijai Riviéra legrégibb települése, amelyet a római államférfi és hadvezér, Marcus Vipsanius Agrippa választott rezidenciája székhelyéül még az i.e. 1. században. A történelembe a 799. év kapcsán vonult be Lovran, mivel a frank-horvát háború során itt vesztette életét Erich friauli herceg. Ezért is kapta a Lovran mellett elterülő hegy a Knezgrad (Hercegvárhegy) nevet.

Évszázadokkal később, 1680-ban a híres természettudós és történetíró, Johann Weichard von Valvasor elismeréssel írt az ügyes lovrani kereskedőkről és hajósokról, de leginkább mégis az őshonos termések nyűgözték le: a nagy és ízletes gesztenye („marun“), a zamatos cseresznye és az illatos babérlevél, amely egyúttal a helység nevének eredetéül is szolgált.

Elragadtatottsága nem egyedülálló, hiszen az itteni gesztenyefajta („marun“), valamint a cseresznye és a babérlevél a spárgával együtt fő alkotóelemét képezik a helyi konyhának, amely az egész év folyamán elvarázsolja az idelátogatókat. E termések és a belőlük készített ételek köré sikeres fesztiválokat is szerveznek: a Gesztenyefesztivált („Marunada”), amely az elismert nemzetközi folyóiratok szerint a tíz legjobb európai gasztronómiai esemény között említhető, a lovrani Cseresznye Napokat, valamint a Spárga Napokat.

Lovran idegenforgalmi felemelkedése Opatijával párhuzamosan zajlott a 19. és a 20. század fordulóján, mivel a helyi éghajlati viszonyok jótékony hatása érdeklődést ébresztett az európai arisztokrácia és számos elismert személyiség körében, akik páratlan szépségű villákat, nyaralókat és szállókat építettek itt. Ezek az épületek szállásként és építészeti nevezetességként még ma is a látogatók rendelkezésére állnak.